Késve, és fejfájással ébredek, pedig még sehol nincs a front. A nyakam is mintha kicsit be lenne állva, lehet, hogy most jelez a szervezet, hogy az elmúlt napok gyakorlásai inkább csak esetlegesek voltak, minek is akarok én új matracot, ha 15-20 percekre veszem elő. Ezt a gondolatot persze gyorsan elhessegetem, talán karácsonyra meglesz ez is.
A reggelizés is egy rohanás most, pedig szeretem, ha van idő mindenre, elpakolni a tányérokat, és utána komótosan szürcsölgetni a kávét. Erre most nincs idő, gyorsan öltözködünk, indulni kell, ma is időre megyünk a bölcsibe a kisfiammal, aki még csak ismerkedik a rendszerrel. A BKV helyett inkább az autózást választom, na nem mintha az gyorsabb lenne, aztán mikor már a harmadik kört rójuk az intézmény körül, mert a kerületi lomtalanítás miatt nem találok parkolóhelyet, kezdek kicsit feszült lenni. Jöhet a nagy levegő ki-be, tudtaosan, odafigyelve, lassítom a légzést, és közben eszembe jut, hogy tudnék jógázni is vezetés közben, de nem, most ez sem megy, persze itt a gyerek is, szóval inkább a parkolásra koncentrálok.
Az egész délelőttöt a bölcsőde udvarán töltjük, hajolgatok hol egy lapátért, hol egy elhajított kismotorért, hol csak puszit adni, és ennek délutánra már meg is van az eredménye, a nyakam is egyre merevebb, és a fejfájásom sem múlik. A délutáni kávét el is felejtem, lehet, hogy most kéne lejönni a szerről, ha már.
Az otthoni kis "irodámban", vagyis a laptopom előtt gyorsan megválaszolom az emailjeimet, most nem telefonról, hogy ne kelljen nagyon sokat lefelé nézni, és ha már fejem is fáj és nyakam is merev, nehogy így maradjak, aztán kezelgethetem az sms-nyakam. Gyorsan csinálok pár csavarást a székben ülve, helló irodai jóga! - persze ez nem helyettesít egy órás koncentrált gyakorlást, azért valami.
[caption id="attachment_5325" align="aligncenter" width="600"]
kép: Christin Hume - Unsplash[/caption]
Később a teraszon is nyújtózom egyet, az őszi nap melegét még megpróbálom kiélvezni, de egy idő után már csak arra tudok gondolni, hogy este, amikor már béke és csend honol majd a lakásban, na akkor, akkor előveszem majd a matracomat, és lesz egy órám csak magamra, lazítani, nyújtani, relaxálni. De sokáig nem tudok álmodozni, csemetém cca. egy órás alvás után már a sétát reklamálja, indulunk, forgatókönyv mint délelőtt, hajolgatás, lapátadogatás, levélszedés, puszilgatás... (utóbbinál mindig kicsit elfelejtem, hogy fejem is fáj és merev a nyakam).
Az esti rutin után (vacsora, fürdetés, hajmosás-ordítás, öltözés, altatás) után már tényleg teljesen kimerülten, és még mindig merev nyakkal húzom be magam után a gyerekszoba ajtaját. És most már tényleg csak a matracomat, és a jógámat szeretném...
[caption id="attachment_5323" align="aligncenter" width="600"]
kép: Natalya Letunova Unsplash[/caption]
kiemelt kép: Charles Deluvio ���� Unsplash
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
