Annak idején, amikor belefogtam a jógaoktatásba, ha épp valamelyik ismerősöm egészségügyi vagy magánéleti jellegű problémáiról panaszkodott, gyakran mondogattam, hogy kezdjen el jógázni. Az én életembe annyi sok pozitív változást hozott a jógagyakrolás, hogy azt gondoltam, ezt mindenkinek meg kell…

Ha stúdióba jársz jógázni, azért a legtöbb helyen van egy házirend vagy stúdió etikett, és ha az abban foglaltakat sikerül a vendégeknek betartani, már boldog szerintem az, aki ott órát tart. Persze vannak kis extrák, és ha azt szeretnéd, hogy az oktatónak is jó napja legyen, figyelj oda ezekre:

Remélem mondókázva olvastad a címet :-)

  Megmondom őszintén, kezd visszatérni a hitem a hazai jógás társadalomban - pedig néhányszor már kirohantam bizonyos jelenségek ellen ezen a felületen is (lásd korábbi írásaimat ITT és ITT), de most megkövetem a kedves oktatótársakat. A minap ugyanis egy felhívást tettem közzé az egyik…

Remélem, nem visz el a jógarendőrség emiatt a poszt miatt (namaszté meg ribik egy mondatban, juj), de pont azon gondolkodtam, hogy egy olyan sorozat, mint a címben említett Namaste, Bitches magyar változatban, mennyire verné ki a biztosítékot az itthoni jógás társadalomban.

Múlt vasárnap nagyot örömködtem, mert olyan dolog történt, ami eddig oktatói pályafutásom alatt sosem: több fiú volt a jógaórámon, mint lány. Eddigi tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy a srácok még mindig úgy gondolják, hogy a jóga egy csajos valami, és oda csak relaxálgatni meg nagyokat…

Jógaoktatónak lenni izgalmas, szórakoztató és nagyon hálás feladat, de azért akadnak stresszesebb helyzetek. A gyakorlók  fejlődni, erősödni és persze lazítani jönnek az órákra, és ez gyakran felelősséget ró az oktatóra is, hogy az ehhez szükséges környezetet meg tudja teremteni számukra. Ha te is…