Remélem mondókázva olvastad a címet :-)
Vikit az online térben sodorta elém a jószerencse, és rögtön összekacsintottunk, mindketten jógaoktatók és emellett anyák is vagyunk. Megnéztem az oldalán egy videót, aztán beszélgetni kezdtünk, és csak ámultam, hogyan lett a kötött sorozatos astanginiből belesimuló, improvizáló, megengedő babás jóga oktató. Hogy milyen az út a bandháktól a mondókákig, megtudjátok, ha elolvassátok Viki, a Babával jógázom oktatójának történetét!
Viki szinte azóta "jógázik babával", mióta megfogant a kislánya :-) Abban az időszakban napi szinten gyakorolt mysore astangát és az első jógaoktatói képzése végén járt, nagyon aktív időszaka volt az életének. "5 hetes lehetett, amikor tudatosult a várandósságom, és utána egy-két hétig gyakoroltam még, de kezdtem fáradékony lenni, majd az első trimeszterre elengedtem a gyakorlást" -emlékszik vissza. A 12. hét után még egy darabig gyakorolt agnit meg astangát módosításokkal, aztán inkább elment kismamajógát keresni, mert bármennyire is szerette az intenzív gyakorlást, az idő előrehaladtával már nem igazán bírta, a kismamajóga pedig nagyon jól esett neki.
"Sáfrán Ildihez jártam, nagyon jók voltak a légzőgyakorlatok, a beszélgetések, a tapasztalatok - rájöttem, hogy a kismamajóga legalább annyira szól a lelki felkészülésről, mint a mozgásról. A szülés során sikerült hasznosítanom ezt a tudást, egy hangos szó nélkül, körülbelül 5 óra alatt hoztam világra a kislányomat, nem éltem meg borzalmas fájdalmakat, mert a légzéskontrollal mederben tudtam tartani. Meggyőződésem, hogy a jógás múltam és a kismamajógás útravalóm segített engem, abban is, hogy ne essek pánikba, amikor rájöttem, hogy beindult a szülés, holott még csak a 35. hétben jártunk."
[caption id="attachment_5813" align="aligncenter" width="600"]
kép: babavaljogazom.hu[/caption]
Azután nehezebb hetek következtek, dübörgött vele a hormonális hullámvasút, mindez a tél közepén, és az sem segített, hogy nem tudott jógázni, egy-két napüdvözleten kívül nem is nagyon futotta többre. Aztán visszament astangázni és lassan újrakezdhette felépíteni azt, amit egyszer már megtett- a szülés után 7 hónappal jutott újra olyan állapotba, hogy egy teljes első sorozatot végig tudott csinálni. A gyakorlása rendszeressége nem volt olyan, mint előtte, és bár volt lehetősége elvinni magával a kislányát, annyira mégsem tudta már felvenni azt a ritmust, nem is tudott úgy elmélyedni - úgy érezte, kiesett abból a világból. Ezzel párhuzamosan találkozott a Sarasvati ösztöndíjas lehetőségével, és azért a kismama- és babás oktatói képzésre jelentkezett, mert úgy hirdették, hogy akár a babákat is lehet vinni. Megkapta az ösztöndíjat.
"Imádtam azt a képzést és egyre közelebb került hozzám ez a világ. Egyre fontosabbnak érzem a női- és anyai közösségeket, rengeteg kérdést és bizonytalanságot látok az édesanyákban, de a tudás és a támogató közeg nagyon sok mindennel segít megküzdeni. És még egy nagyon lényeges dologra jöttem rá az elmúlt időszakban: sokan - az elején én is - azt hiszik, hogy egyedül kell megbirkózniuk a nehézségekkel, más gyereke nem ordít át éjszakákat, más biztos képes megcsinálni minden házimunkát, más már 2 héttel a szülés után leadott minden pluszkilót, stb. Hát ez mind nem igaz! Ha mégis, akkor az inkább csak szerencse kérdése. A legtöbben ugyanazokkal a problémákkal küzdünk meg anyaként, és nem kell ennek teljes súlyával a nyakunkba zúdulnia, a közösségek ereje pedig ebben rejlik, hogy napvilágra kerül: a békésen mosolygó babafotók mögött az igazság sokkal árnyaltabb.
Felszabadító beszélgetni, megosztani a nehézségeket és még felszabadítóbb, ha együtt tudunk nevetni ezeken, a humor annyi mindenre gyógyír tud lenni! Ma már szerencsére egyre többen beszélnek erről, de még így sem biztos, hogy mindenkihez időben eljut. Amióta ebben élek, azóta számomra a jóga összefonódik az anyasággal, így jelenleg csak ezzel foglalkozom, sima felnőtt órákat nem is szervezek."
Hogy könnyebb, vagy nehezebb-e így, mármint babával jógázni, Viki szerint annyiból nehezebb, hogy a koncentrált gyakorlás luxusa igen ritkán adatik meg, ezt sajnos a gyerek jelenlétében nem engedhetjük meg magunknak, fél szemmel mindig rajta a figyelmünk. Ugyanakkor megvan a szabadság, hogy akkor gyakoroljunk, amikor szeretnénk, nem kell megvárni, hogy elaludjon, innen nézve könnyebb.
Aki volt már babás jógaórán, tapasztalhatta, hogy néha azért kialakulhat kis káosz: sír, éhes, belealszik, elkúszik, nincs kedve. És néha az összes így együtt. Oktatóként ezeket a helyzeteket Viki így oldja meg:
"Igazodom, alkalmazkodom, improvizálok, azt hiszem, ezekre a helyzetekre csak nagy-nagy rugalmassággal lehet reagálni, nem lehet sematikus megoldóképletet ráhúzni (de ha tévedek és mégis, akkor kérem valaki küldje el nekem is!) Persze van pár dolog, ami általánosságban működik, például a Koshi-csengő, amit a relaxációhoz használok, nagyon szokta érdekelni a piciket és a múltkor, amikor az egyik baba sírt, a másik evett és az anyukáik nem tudtak gyakorolni, inkább elővettem a csengőt és vártam. Amikor sikerült megnyugodniuk, akkor folytattuk a gyakorlást. Egyébként is igaz, hogy a babás órák mindegyike más, szoktam csinálni óratervet, de még sosem tudtam végig leadni egyiket sem."
Vagy van egy kismama, aki miatt egy csomó gyakorlatot ki kell cserélnie, vagy nagyon picik vannak, akik épp inkább csak szopiznának, ilyenkor módosítania kell. Ha nagyon matricák a gyerekek, akkor előveszi a mondókákat, több hintáztatást, játékos gyakorlatot csináltat. Az sem mindegy, hogy az anyukák hogyan reagálnak, például van, aki folyton szaladgál az elmászó/szaladó babája után, ilyenkor finoman jelzi, hogy hagyja csak, amíg nem kerül bajba, addig nyugodtam mászhat, járkálhat, felfedezheti a termet, "persze innen már mindenkinek saját anyai kompetenciája, hogy megfogadja-e, amit mondok. Aztán olyanra is volt példa, hogy magammal vittem Bíborkát és ő remekül lefoglalta a többi totyogót, szétpakoltak, megetették egymást, akkor nagyon könnyű dolgom, máskor meg óra közepén odajött és közölte, h "tata"... na azért az óráért aznap nem fogadtam el pénzt."
[caption id="attachment_5814" align="aligncenter" width="600"]
kép: babavaljogazom.hu[/caption]
Viki kislánya szerencsés, egyrészt a rendszeres mozgást látja maga előtt, neki ez egy teljesen természetes dolog lesz. Mivel az ászanák nem csak fizikai hatással bírnak, hanem egy finomenergetikai szinten is működnek, ennek a jótékony hatásait is megkapja. Ami viszont a jóga lelki részét illeti, úgy gondolja, hogy meg kell rá érni, mert ami az ászanák végzésén túl van, annak befogadásához és megértéséhez érettség szükséges. Ez talán később, felnőttkorában beérik majd. Nem gondolja, hogy neki is azt kellene csinálnia, mint az anyukájának, ám mindenképpen fontosnak tartja, hogy rendszeresen mozogjon. Szerencsére a férje személyében ebben nagyon jó példát fog látni maga előtt, aki kamaszként versenyszerűen vízilabdázott, huszonsok éve pedig heti legalább két-három teniszedzésre és versenyezni jár.
És hogy mit üzenne azoknak az anyukáknak, akik bár eljárnának babával is jógázni, nehezen tudják összeszedni magukat, hogy kimozduljanak otthonról?
"Leginkább azt, hogy tudom, milyen! Nagyon könnyen beleragad az ember abba, hogy áh, nem megyünk inkább, mert most fogzik, most nyűgös, most ezért vagy azért nem tudunk menni, de ez csak addig tart, amíg el nem indul az ember. Keringett egy mém a jógáról, valahogy így szólt "Jaj, de bánom, hogy ma jógáztam!" (soha, senki). Induljatok el és utána már minden könnyebb :) "
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
www.facebook.com/yogapopblog
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
csajos jóga-jógás csajok
