Remélem, nem visz el a jógarendőrség emiatt a poszt miatt (namaszté meg ribik egy mondatban, juj), de pont azon gondolkodtam, hogy egy olyan sorozat, mint a címben említett Namaste, Bitches magyar változatban, mennyire verné ki a biztosítékot az itthoni jógás társadalomban.
Pár éve ugyanis Summer Chastant, ex-jógaoktató a Kickstarteren összekalapozott annyi pénzt, hogy leforgassa 6 részből álló online minisorozatát, amely a nyugati jóga-világ árnyoldalait mutatja be. A színhely Los Angeles, ahol a menő jógastúdiók az oktatókat többek között olyan érdemek mentén alkalmazzák, mint pl. az Instagram követőik száma.
"Ez a sorozat a jógás iparágban szerzett tapasztalataimat mutatja be vicces formában, egyes karaktereket és szituációkat olykor szándékosan felnagyítva, eltúlozva a humor-faktor érdekében." -nyilatkozta Summer. A főszereplő, akit saját maga alakít, ugyanis dohányzik, összejön egy tanítvánnyal, és nehezen kezeli az indulatait, de minden emberi gyarlósága mellett igyekszik őszinteségre ösztökélni az oktatótársakat.
Nem arról van szó, hogy bemutat a jóga hagyományainak vagy semmibe veszi azokat. Épp ellenkezőleg: arra próbálja felhívni a stúdiók és vezetőik figyelmét, hogy legyenek egy kicsit felvilágosultabbak, kevésbé képmutatóak, és az elérhetetlennek tűnő minták prezentálása helyett térjenek kicsit vissza a földre. Summer úgy véli, oktatóként lehetősége volt arra, hogy a jógaórákon a résztvevőivel kapcsolódni tudjon, akik aztán pozitív élményekkel távoztak, ám egy idő után nyomasztotta, hogy a vállalkozása és oktatói praxisa fenntartása érdekében kevésbé autentikus eszközöket is be kellett vetnie: például a közösségi média használatát, és állandóan próbálkoznia kellett a vendégek toborzásával.
[caption id="attachment_4848" align="aligncenter" width="600"]
kép: pixabay[/caption]
Sok stúdió és oktató nem szívesen nyilatkozott Summer filmes projektjéről, talán nem értették a viccet. Ám Cheryl McDonald, a YogaBellies franchise alapítója frappánsan összefoglalta, amit én is gondolok:
"Annak a jógaoktatónak, akik úgy véli, morálisan a többiek felett áll, valószínűleg nincs tiszta képe arról, mi is a jóga valójában. Nem lehetünk 100 százalékban tökéletesek, de mindannyian ugyanazon az úton haladunk, csak épp nem ugyanott tartunk. Az, hogy jógát oktatsz, nem jelenti azt, hogy jobb ember vagy, csupán épp egy bizonyos helyen tartasz az utadon".
Korábban írtam már arról, hogy meglepett az a tendencia, amit itthon egyes stúdiókban tapasztalok az oktatói egókkal kapcsolatban. Mint a legtöbb oktató, én is használom a közösségi médiát (engem ez nem zavar annyira, mint a fenti sorozat kreátorát, az arcomba tolt egó, na az sokkal jobban), és ezeken a platformokon is szembesülnöm kellett azzal, hogy a jógaoktatók kis hazánkban sem kímélik egymást.
Kaptam már én is hideget-meleget egy facebookos jógaoktatói csoportban egyik óratípusommal kapcsolatban, és nem, nem éreztem azt, hogy jóindulatú vitaindítás volt, főleg, hogy egy olyan csoportról van szó, ahol elvileg egymásnak segítünk óratartási, terem-vagy stúdióbérlési lehetőséget találni. Ez az "én spirituálisabb, tradicionálisabb, vegánabb, állatbarátabb vagyok" -hozzáállás nem egyedi sajnos, online és offline is találkozom ezzel. Az, hogy most felém is irányult a kioktatás, amit ott kaptam, fura volt, nekem kicsit életidegen. Lehet, hogy túl naiv vagyok, hogy azt gondoltam, az összes jógás csoport amolyan összetartó, "segítsük egymást, mert közös az érdek"-típusú közösség, de tévedtem. Persze nem drámai a helyzet, számos olyan jógás oktató- és nem oktató ismerősöm van, akikkel kölcsönösen tudjuk támogatni egymást, legyen szó jógaoktatásról, vagy csak pár matrac kölcsönkéréséről.
És talán ez is motivált, hogy létrehozzam a saját jógás-csajos Facebook csoportomat (amihez egyébként ITT lehet csatlakozni).
[caption id="attachment_4849" align="aligncenter" width="600"]
kép: piaxabay[/caption]
Nem akarok sokat moralizálni, sem ítélkezni, inkább álljon itt egy londoni jógaoktató vallomása, amit az Independent hozott le a jógás minisorozat kapcsán:
"A legtöbb bűnöm azt hiszem, kívül esik a jógastúdión. Még a jóga is egy kicsit alternatív választás volt számomra, és azt hiszem,a jóga gyakran vonzza azokat, akik nem feltétlenül tartják sokra a morált, de meg akarják találni a saját igazságukat, és megkérdőjelezik, hogy alapból mit tartunk helyesnek vagy rossznak. Ezáltal sokkal többet megtudhatunk magunkról. Tehát az oktató feladatának egy része az is, segítsen a gyakorlóknak abban, hogy önmaguk lehessenek.
Imádok olyan dolgokat csinálni, amit mások nem feltétlenül tartanak helyesnek, mivel részei az emberi természetnek. És ez is én vagyok. Nem érzem, hogy ezeket feltétlenül meg kell osszam a gyakorlókkal, hiszen fontos, hogy inspiráló legyek, de őszinte is egyben. Tanítom a jógát, a légzést, igazítok és így tovább, de az empátia és a helyes döntések, csakúgy, mint a hajlékonyság, csupán az egész melléktermékei.
Mindenesetre tudok én is szemét lenni a barátommal, ha fáradt vagyok.
Időnként kiabálok a macskámmal.
Előfordul, hogy nem gyakorolok minden nap.
De olyan is, hogy lemondok egy órát a saját gyakorlásom élvezetének kedvéért.
Egyre tudatosabb, és egyre egoistabb vagyok."
kiemelt kép: namastebitches.com
Olvasnál még?
Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
