Még a tavalyi év végén olvastam valahol arról, hogy a nagy és sikeres emberek mennyi könyvet fogyasztanak átlagban: Elon Musk napi egyet biztos, hogy kivégez, Bill Gates pedig évente kb. 60-at olvas el. Gyorsan el is szégyelltem magam, és elhatároztam, ebben az évben aztán én is felzárkózom. Az említett urakat ugyan nem sikerült utolérnem, de tudatosan többet olvastam, mint tavaly, bár kicsit sikerült túltolni az egyszemélyes sztorikat, ezért is örültem meg annyira a Dharmának.
Nemcsak a cím miatt kezdett érdekelni (persze rögtön ugrok minden szanszkrit hangzásra), hanem egyszerűen azért, mert egy nyári válogatásban láttam meg a Könyvuniverzumblognál egy jópofa insta bejegyzésben, amiben sárga borítású könyveket ajánl (a sárga színt egyébként imádom, mindig jókedvre derít):
Gyorsan csekkoltam a sztorit: családregény, több generáció, sorsok összefonódása, de vajon hogyan jön egy, az ötvenes években, Magyarországról induló történethez az indiai vallásokhoz kötődő fogalom? Arra gondoltam, ez is csak valami dobálózás lesz nagy szavakkal, de akkor már eldöntöttem, felveszem a nyári olvasólistámra én is.
A szerzőnek direkt nem olvastam utána, sokszor befolyásol a mű megítélésében, ha tudok róla valamit, olykor ezért is vagyok elfogult agyonhype-olt írók könyveivel. A sorok mögött viszont azt hiszem, megéreztem az elsőkötetesség izgalmát, és roppantul örültem neki, mert azt éreztem, hogy mint olvasó, fontos vagyok, számít a véleményem nemcsak a történetről, ami persze azonnal magával ragadott, a történet szinte sodort.
A második rész után még mindig nem sejtettem, hogyan jutunk majd el Indiába, vagy inkább csak túlságáson belemerültem az esztétikai élménybe, amit az olvasás okozott :-) egy idő után persze minden világossá vált, nem egy csapásra, hanem szép lassan, és bár nem ismertem meg minden szereplőt olyan mélyen, amennyire szerettem volna, a történet kerek, egész lett. Két nap alatt olvastam el, ilyen már nagyon régen nem történt velem (szóval kösd fel a gatyád, Elon, lassan beérlek!).
Most írhatnám, de nem lenne igaz, hogy mennyivel előrébb visz bizonyos egyetemes igazságok megértésében, amiben szerintem manapság mind érdekeltek vagyunk. De már azért is hálás vagyok, hogy a "dharma", mint fogalom, kicsit felszínre került és beszélünk róla, hacsak egy könyv kapcsán is (most direkt nem linkelem be, érdemes rákeresni és utánnézni).
Egy több generáción átívelő családtörténeten keresztül, leásva egészen a gyökerekig pedig még érthetőbbé lesz - na ezért is fogod szeretni ezt a könyvet.
Az olvasás befejeztével aztán utánanéztem kicsit a szerzőnek, és megértettem azt is, miért tudtam olyan könnyen ráhangolódni bizonyos történetszálakra: ugyanabban az évben születtünk. Mintha ugyanazzal a szemmel látta volna az általános iskolai éveimet (igen, van egy nyolcvanas évekbeli szál is.) És bár sokan pfujolnak a nosztalgiára, nekem ez most kifejezetten jól esett.
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy garantáltan ne maradj le a jógás újdonságokról, kedvezményekről
KATTINTS IDE A FELIRATKOZÁSHOZ
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
