Csak nézem itt a sok instaanyut, akik kézen-és hajon állnak szinte minden nap pici babák és totyogók mellett, én meg örülök, ha hetente párszor esténként le tudom teríteni a matracomat 15 percre, amíg valaki fel nem sír a maratoni altatás után.
[caption id="attachment_7253" align="aligncenter" width="600"]
MOMRISE női jugaruházat[/caption]
Szóval nem mondom, hogy megoldhatatlan, de egy gyerek mellett azt gondoltam, majd ahogy cseperedik, egyre több időm lesz gyakorolni mellette, és végre beteljesíthetem akár valamelyik haladó álom-ászanámat. Hogy több figyelem jut majd újra magamra, a saját gyakorlásomra, és esetleg még egy okatatói továbbképzés is beleférhet, ha jön valami új trend, én azokra mindig nyitott voltam. Aztán jött ketteske: várandós lettem a kislányommal, és visszaléptem a startmezőre, kismamajóga, és utána rögtönkövetkezett volna a babás jóga, de a karantén helyzet közbeszólt ugye. Itthon voltam hónapokig egy ovissal és egy bébivel, tök eltérő napirendekkel, és bár az óvodás kisfiam fejlesztésében sokat segített a Jógakalandozás, a picire már kevesebb figyelem jutott. És akkor az én gyakorlásomról, fejlődésemről már nem is beszélek...
Volt egy olyan őrült ötletem, hogy ezekben a zűrös időkben milyen jól jönne a stabilitás, a rendszer, és megtanulok ashtangázni, de nem szégyellem bevallani: nem jött össze. Voltak olyan napok, mikor a két gyerekkel és a hómofiszozó apával a túlélésére játszottunk, a dackorszak, a fogzás és munkahelyi határidők színesítették az életünket, így maradt az ominózus 15 perc jóga anyának.
[caption id="attachment_6110" align="aligncenter" width="600"]
fotó: Fényzugoly - Yoga Pop[/caption]
Ami viszont nagyon kellett és kell most is. Az esti lenyugvás. Az átmozgatás. A túlterhelt testrészek, a féloldalas túlterhelések kibalanszírozása. Az elme kikapcsolása. A nagy nyújtózások. A stressz levezetése.
Sokszor lamentálunk azon az anya-barátnőimmel, hogy mi a fenét csináltunk mi egész nap, mielőtt nem voltak gyerekeink?!
Nálam előfordult, hogy munka mellett heti 4-5 jógaórát tartottam, és ha kinéztem egy hétvégi jógás eseményt, workshopot, minitanfolyamot, akkor nem kellett gondolkodnom, hogy szervezzem meg, hogy eljussak. Csak felkaptam a matracom meg a táskám és már indultam is. Ma ez már komoly logisztika, gyerekfelügyeletet szervezni, kaját előkészíetni, instruálni apukát, ki mikor-mit eszik, ki mikor alszik. Pedig nagyon hiányoznak a vezetett órák, a szokásos keretekből való kilépés, más oktatóktól való tanulás lehetősége. A bezártság ideje alatt nézegettem pár online órát, volt, hogy 15-20 percre be is tudtam kapcsolódni, és az tényleg olyan volt, mint egy frissítő zuhany :-)
Ha esténként mégsem jutok el a jógaszőnyegemig, akkor pedig mentálisan gyakorolok: elképzelem, hogy jógázom. És igen, ez is tud ám fárasztó lenni, van, hogy belealszom a lefelé néző kutyába...
Ti hogyan gyakoroltok kisgyerekek mellett?
