Kimerült vagyok, épp csak hazaértünk az oviból a háromévesemmel és a kapcsolt áruként mindenhová magammal hurcolt 4 hónaposommal.
-Anya, gyere, jógázzunk!
Már teríti is le a matracokat a kiscsoportos nagyfiú, nem igazán érdekli, hogy a húga még overallban, nekem meg a hátamon is folyik a víz a 3 emelettől, meg a 6 kilótól, letenném a kislányt, innék egy kortyot, aztán én is levetkőznék meg ott a koszos ruha amit az oviból hozunk haza, azt is gyorsan áztatni kellene, mert a paradicsom...
-Anya, gyere, jógázzunk.
Nem tudom befejezni a mosós gondolatot.
-Tedd le most a hugit, majd megnyugszik, gyere. Te is nyugodj meg. Ülj így ide, és csukd be a szemed. Megérkeztél Jógaországba. Olvasod tovább?
Apró kezeivel nyújtja az új könyvet, a Tábori Jógakalandot.
És nincs mit tenni, ha már megérkeztem Jógaországba, a kistesót még gyorsan biztonságba helyezem, olyan helyre, ahonnan láthat minket, és persze, akkor olvasom tovább a történetet. Az elején mindig van egy kis bizonytalankodás, hogy akkor most ki legyen az Erdei Jógakalandból már ismert kis állatok vezetője (a mese jógagyakorlatokkal, feladatokkal átszőtt), ő vagy én, de valahogy mindig úgy alakul, hogy én csak Kukker, a vakond lehetek :-)
Együtt csináljuk a gyakorlatokat, hol ügyesebben, hol ügyetlenebbül, a kicsi gurgulázva kacag rajtunk, amikor a matracba csavarodunk. Ebbe belefér vele is egy kis kukucs-játék, hol elbújunk a jógaszőnyegbe, hol kikacsintunk rá.
A napüdvözletnek is nekiveselkedünk, menni fog ez, kicsit többet kell még gyakoroljuk, a kis ábrák mindenhol segítenek, (vagy a videó, ami a gyakorlatok leírásánál elhelyezett QR kóddal olvasható be).
De persze az a legviccesebb, amikor üvöltünk, mint az oroszlán, ehhez semmilyen segédletre nincs szükségünk :-) Jajaj, de a hugi szája görbül, gyorsan megvigasztalom, már csak pár gyakorlat és relaxálunk. Még egyszer megmutatom, honnan indultunk: szív előtt a kezek, aztán hanyatt fekszünk a matracokon, jó mélyről fújom ki én is a levegőt...
Arra gondolok, milyen jó is, hogy kicsit lenyugszunk most a mind a ketten, én sem gondolok már a paradicsomos pólóra. Az óvodában gyakran felpörög, túlpörög a kisfiam, és oké, hazahozzuk a feszkót, de talán sikerült ebből most kicsit lemozogni. És én is lazíthatok, már nem olvasok, csak csippantom a telefonommal a QR kódot a könyv végén, bejön egy kis videó, de inkább csak fülelünk már, és egymás kezét fogva hallgatjuk a pozitív megerősítéseket.
Ha szeretnétek a kicsikkel együtt jógakalandozni, játszva megtanulni jógázni, a mesekönyvet és a többi hozzá kapcsolódó játékokat megismerni, nézzetek meg a JÓGAKALAND oldalát, IDE KATTINTVA.
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
