Először is, ez egy nagyon szubjektív írás lesz, és előre is elnézést kérek a szuperkedves, szuperalázatos, szuperempatikus jógaoktatóktól. És azoktól, akiknek épp rossz napjuk volt, és nem úgy sikerült az óra, ahogy szerették volna. De nem tudok szó nélkül elmenni egy olyan jelenség mellett, amely tapasztalatom szerint tendencia, és nagyon szomorú vagyok emiatt.
Mostanában több lehetőségem van eljárni vezetett órákra, stúdiókba és fitnesztermekbe is, valamint különleges jógás eseményekre, és nagyon vegyesek a benyomásaim. Voltam katartikusan jó élményt nyújtó órákon, ahol szinte együtt rezegtünk az instruktorral, aki az első perctől az utolsóig olyan lelkesedést tett bele, mintha az első óráját tartaná. Ám voltam nagyon feszengős, rossz hangulatú órákon is. Azt véltem felfedezni ugyanis, hogy a "hagyd az egód az ajtón kívül" felszólítás mintha újabban csak a gyakorlókra vonatkozna. Vettem részt olyan ingyenes órán, ahol az oktató szemmel láthatóan (és hallhatóan) szívesen lett volna inkább valahol máshol, mert talán nem volt elég posh a közönség.
És voltam olyanon is, amiért ugyan mindenki fizetett, de a tanár olyan arroganciával javított és igazított, hogy én szégyelltem magam (jó lesz úgy is, ha gerincsérvet szeretnél - kb. ezekkel a szavakkal igazított egy oktató nemrégiben egy csoportos órán). Miért kell rögtön felsőbbrendűként viselkedni, ha valami nekem megy, a kezdő gyakorló meg még csak próbálgatja?!
Nagyon sok jógás fórumon olvasom, ahogyan az oktatók egymást között panaszkodnak: bizony, bizony, felhígult a "szakma", boldog-boldogtalan szerezhet ma jógaoktatói képesítést, és úristen, akár egy hét alatt! Én mégsem ebben látom a problémát.
Sokkal inkább abban, hogy ahogyan más szakmákban, itt is utolérhet bárkit a kiégés. Az okokat most inkább nem boncolgatnám, de mintha sokan elfelejtenék, hogy igazából ez is egy szolgáltatás, tökmindegy, hogy fizetnek-e érte vagy sem, adományos-e vagy a fitneszterem határozza meg az árát, vagy az illető saját jószántából vállalja-e el egy profitot nem termelő óra megtartását.
Aláírom, mindenkinek lehet rossz napja, meg nem minden gyakorló szimpatikus és szupercuki, és sokan magasról tesznek a jógaóra etikettjére. Én azonban továbbra is hiszek abban, hogy ami tőlem indul ki, az vissza is ér hozzám -ami megy az jön :-) És amit én adok magamból, az előbb-utóbb visszaköszön, lehet, hogy teljesen más formában. Ha egyszer valaki jógázni kezd, a jóga alapelveit nemcsak a matracon gyakorolja, hanem előbb-utóbb átszivárog az élete minden területére. De ha a matracon is elfelejti, hogy miért van ott, és az épp az oktató, akkor tényleg gond van.
A világ számos pontján élnek olyan oktatók, akiknek szent meggyőződésük, hogy a jógaoktatásért nem is lehetne pénzt kérni - csak adományt fogadnak el, vagy valamilyen más forrásból tartják fenn magukat. Az, hogy valaki profitszerzési céllal, esetleg megélhetésként tekint az oktatásra, nem az ördögtől való - de ha valaki úgy érzi, nincs kedve hozzá, nem találja már magát benne, nem akar már vele foglalkozni, és a saját gyakorlásával töltene inkább szívesen időt, ahelyett, hogy kezdőknek magyarázza a lefelé néző kutyát, akkor annak azt javasolnám, lépjen egyet hátra, nézze meg magát kívülről, tartson egy kis szünetet az oktatásban, vagy gondolkodjon el a pályamódosításon.
kiemelt kép: Oluwakemi Solaja /Unsplash
Olvasnál még?
Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
