Egy nagyon rövid kis meditációs gyakorlatot hoztam bizonytalankodóknak, egy nehéz helyzetet elengedni nem tudóknak, vagy éppen valamilyen érzelmi válságot megélőknek - de mindenkinek, aki törődik magával, bátran ajánlom.

Mielőtt rátérnék a lényegre, jöjjön egy kis személyes...

Az egyik kedvenc mondásom ez:

ami kb. annyit tesz, hogy legyünk kedvesek mindenkivel, aki szembejön, mert nem tudhatjuk, ki milyen küzdelmet vív éppen, amiről mi semmit sem tudunk. Azaz ne ítélkezzünk, ha nem muszáj :-) Én ezzel nagyon tudok azonosulni, és figyelem is magam, hogy a környezetemben élőkkel empatikus legyek, de felmerül a kérdés: és mi a helyzet önmagammal? Gyakran adódik olyan szituáció, amelyben hajlamos vagyok egy kialakult problémás helyzetért, konfliktusért saját magamat hibáztatni, okolni, és ezen kattogni napokon keresztül. Azért is gondolom ezt a gyakorlatot hasznosnak, mert segíthet abban, hogy egy kis megerősítést kapjunk, visszaállítsuk az önmagunkba helyezett bizalmat és képesek legyünk továbblépni.

Jöjjön akkor a 3 lépéses gyakorlat:

1. Tedd mindkét kezed a szívedre (vagy a hasadra, arcodra, bárhová, ahol megnyugtatónak érzed az érintést), várj egy kicsit, és figyeld meg, érezd meg a tenyerek melegségét.
2. Kezdj el mélyen lélegzeni, és ugyanúgy jó mélyről is fújd ki a levegőt.
3. Mondd magadnak némán, vagy halkan suttogva, lágy hangon:

Ez most a gyötrődés, szenvedés pillanata. A szenvedés az élet velejárója. Kedves leszek magammal ebben a pillanatban. Megadom magamnak az együttérzést, amire szükségem van.

Az első mondat tudatosítja, hogy épp fájdalmat érzünk. Lehet azt is mondani  helyette, hogy most épp nehéz időszakon megyek át, vagy hogy ez most fáj, vagy fogalmazzuk meg azt, amit épp érzünk.

A második mondat arra emlékeztet ("A szenvedés az élet velejárója"), hogy mennyire tökéletlen az emberi lét. Esetleg mondhatunk mást is ehelyett, pl. Mindenki érez így néha, ez az emberi lét része stb.  

A harmadik mondat a jelen állapot nehézségét enyhíteni hivatott: egy kis törődés kifejezése saját magunk felé ("Kedves leszek magammal ebben a pillanatban."). Másképp is megfogalmazhatjuk, pl. szeretem és támogatom saját magam ebben a nehéz időszakban, elfogadom magam stb. 

Az utolsó mondat, a "Megadom magamnak az együttérzést, amire szükségem van", megerősíti az "önegyüttérzést", az együttérzést önmagunkkal. Úgy is mondhatod, hogy "Emlékezetem magam arra, hogy méltó vagyok az együttérzésre, amit egy barátomnak is megadnék stb.

Találd meg a számodra legjobban befogadható szavakat, és jegyezd meg őket. Így ha legközelebb megint nehéz helyzetbe kerülsz, már a bevált "mantráidat" használhatod saját magad érzelmi támogatására. Hasznos eszköz lehet a későbbiekben, amikor problémás helyzetben vagy, és nem tudod tisztázni, lecsendesíteni a gondolataid.

Érdekel a meditáció? Írtam már korábban róla itt, itt és itt is.

A fenti gyakorlat forrását pedig itt találod.

a képeket innen és innen válogattam

Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!

https://www.facebook.com/yogapopblog