A szeptemberrel, az iskolakezdéssel ismét aktuálissá vált a téma, melyet nemrégiben egy bloggertárs is felvetett: hány éves korban lehet elkezdeni a jógát? Ezzel párhuzamosan még több kérdés felmerült: mire érdemes odafigyelni a szülőknek, mikor csoportot/helyet választanak, és hogy találkoztam-e már olyanokkal, akik kifejezetten ellenezték, hogy csemetéjük ilyen foglalkozáson vegyen részt.
Mélységesen egyetértek azzal, hogy "a jóga természetes állapotunk", nem valami nyakatekert pózokba csavart ideológia, amit az oktatók próbálnak ráerőltetni kicsikre, nagyokra. A jóga nemcsak a fizikai testtel foglalkozik, nemcsak matracon-teremben gyakorolható, sokkal több ennél, olyan ősidők óta létező rendszer, amely holisztikus módon közelíti meg a fizikai-mentális egészség és a jóllét kérdését. Tudatosságot, erőt és állóképességet fejleszt, nem beszélve a flexibilitásról, és nemcsak a test, hanem a szellem szintjén is, de erről már írtak nálam sokkal okosabbak is.
Honnan is kezdődik a jóga? Hol van a kezdete és a vége? Egyes hindu szent szövegek szerint a babák már az anyaméhben elkezdik a "jógázást": felnőttkorban már biztosan nem emlékszünk rá, milyen jó és kényelmes is volt pl. a boldog baba pózban anyukánk hasában odabenn pihenni...
Ha a kismama már a várandósság ideje alatt is rendszeresen jógázik, az természetesen a babára is hatással van, a befelé figyeléssel, a különböző légzéstechnikák elsajátításával nemcsak a szülésre való felkészülés válik tudatosabbá, de el is mélyül a kapcsolat a babával.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kismamának a szülés után nem kell feltétlenül abbahagynia a jógázást, nagyon sok stúdióban van már lehetőség baba-mama jógára, akár már a baba hat hetes korától. Ez a "kisbabás jóga" ugyan még páros elfoglaltság, hiszen az édesanya mozgatja-masszírozza még a babát.
Amikor azonban már kúszni-mászni kezdenek, vagyis a "nagybabás" órákon elkezdik már utánozni a jógázó anyukát, vagy csak simán eljátszanak egymással, egyik szőnyegről a másikra közlekedve. Aztán 4-8 éves kor körül, amikor a gyerekek már elkezdik követni a szóbeli utasításokat, jöhet a gyerekjóga!
Bár ugyan itt fedik egymást az életkorok, nagyon fontos, hogy mindig játékos keretek között folyjon, és semmiképp ne a gyakorlatok, pózok mechanikus begyakorlásáról, megtanításáról szóljon! Általában egy mesébe ágyazva zajlik a jógafoglalkozás, és miután a jógapózok gyakran állatok-növények-tárgyak neveit viselik, így a kicsik is könnyebben "eljátsszák", megszemélyesítik ezeket. Sokan azt gondolják, hogy a jóga még gyerekek esetében is csupán annyi, hogy csak ülnek egy helyben, vagy egy pózba merevedve várják az óra végét. Dehogyis! A foglalkozás alatt folyamatosan mozognak, és ezután az óra végén megtanulják, hogyan lazítsák el magukat, de igazából mindig a felszabadult, örömteli mozgásról szól. Nem a jógapózok helyes kivitelezésén van a hangsúly, a versenyszellem helyett inkább az egymásra figyelés, felszabadult játék a jellemző.
Ha itt sikerül a gyermeknek apát-anyát esetleg a tesót is bevonnia, és megosztani a pozitív élményeket, tapasztalatokat, akkor a jóga akár az egész család életébe beépülhet. A szülők, ha látják, hogy gyermekükre jó hatással van a jóga, (fejlődik a testtudata, egyensúlyérzéke, javul a testtartása, erősödik az immunrendszere-idegrendszere, szorongása enyhül, megtanul figyelni a társaira, erősödik a belső tartása), maguk is több bizalmat szavaznak ennek a mozgásformának. Kolléganőm olyan vicces esetről is beszámolt, amikor a szülő lelkesen mesélte, hogy egyik este a gyermeke volt az, aki lefektette őt a szőnyegre, és elkezdte a gyerekjóga órán hallott relaxációt vezetni neki. Logopédusként dolgozó barátnőm pedig mai napig sikerrel alkalmazza a gyerekjóga oktatói tanfolyamon elsajátított ismereteket hivatása gyakorlása közben.
8 éves kor után, amikor a meséken kívül már több minden érdekli őket, érdemes keresni a sulijóga foglalkozásokat, serdülőkorba érve pedig majd a tinijógát.
Mikor ezeket a sorokat írom, egyik szemem sír, a másik nevet: én már felnőttkorban kezdtem a jógázást (már ami a fizikai gyakorlást illeti), mindezek a mókás dolgok nekem kimaradtak. Viszont nagyon örülök, hogy ma már számtalan lehetőség van minden életszakaszban a jógagyakorlásra.
Köszönöm Kingának, az újpesti Lélekforma Mozgásstúdió oktatójának a bejegyzés megírásához nyújtott segítségét!
Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Képek innen
