A jógaórára betévedve talán furcsa lehet, ahogy az oktató már rögtön az első másodperctől arra buzdít, hogy lazíts, hagyd magad mögött a nap történéseit, figyelj befelé, ...Persze szó sincs arról, hogy azonnal tökéletesen átszellemült állapotba kerüljünk, és óra végéig csukott szemmel a föld felett öt centivel levitálva emelgessük a lábainkat. Szerintem a figyelem befelé fordításával sokkal inkább az a cél, hogy tisztábban észlelhessük, "meghallhassuk" testünk jelzéseit, mi az a pont, ahol meg kell állnunk, vagy meddig mehetünk még tovább akár egy nyújtásban anélkül, hogy sérülést okoznánk magunknak. Az emberi test az egyik legintelligensebb rendszer, hallgatnunk kell rá, de belső jelzéseit sokszor elnyomja a nagyvárosi zaj, a stressz, a napi gondok. Ezért amikor a szőnyegre lépünk, legyen az első dolgunk mindezek elengedése, és saját tudatunk lecsendesítése, hogy esélyt adjunk a belső hangnak. Lehet, hogy elsőre még abszurd lesz, és nem nagyon tudsz mit kezdeni ezekkel a lazító instrukciókkal, talán még nevetséges is lesz, ez nem is baj, nevess bátran! (Ugyan nem vagyok rá büszke, de az első hatha jóga órák egyikén belehahotáztam a közösen zengetett OMM-ba, de persze ez egy kicsit már más kategória). A nevetés is lazíthat, és különben is, a jóga nem arról szól, hogy véresen komolyan vegyük magunkat. És ahogy haladsz előre a jógagyakorlásban, egyre magától értetődőbbé válik a ráhangolódás, a kezdeti pár légzőgyakorlat. Nem hiszed? Próbáld ki!

kép forrása: Photo by Etienne Girardet - Unsplash