Nagyon sok stílust, irányzatot kipróbáltam már, de bevallom, van egy mumusom: az ashtanga.
"Az astanga jóga a hatha jóga egyik összetett, dinamikus formája, amely kötött gyakorlatsorokból, összesen hat sorozatból áll. A sorozatok nem csak az ászanákat állítják sorrendbe, hanem összekötik őket a mozgással (vinyasa), a légzéssel (udzsájí pránájama), a bandhákkal (energetikai zárak) és a dristikkel (tekintet egy adott pontra szegezése). Így a gyakorlás folyamatosan, megállás nélkül zajlik, és ritmusát az udzsájí légzés adja. Ez a légzéstechnika segíti az elme lecsendesítését, csakúgy, mint a tekintet vezetése (dristi). Mindezek beindítják a prána áramlását a testben, és ha az elemek összeolvadnak, a gyakorlat mozgó meditációvá válik." (forrás: jógaklikk)
Ha egy beszélgetésben előkerül, hogy ááá, te is jógázol-kérdezem, igen ashtangázom- mondja a partnerem, ott általában rövidre zárom a diskurzust: én nem szeretem a kötött sorozatokat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek jógáról beszélgetni olyanokkal, akik mást gyakorolnak :-)
De miért is nem szeretem a szigorú sorozatokat? Mert nincs benne szabadság, nincs benne játékosság, monoton, és túlságosan is kiszámítható.
Mondtam ezt eddig.
De mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy nehéz, kiszámíthatatlan helyzetekben mennyire jól jön az állandóság. És mennyire jól jönne ez pl. most, amikor minden bizonytalan, csak a 4 fal, az a tuti. Mint a gyerekeknek a napirend, olyan lenne ez szigorú keretek közötti gyakorlás. Ami nekik a felkelés, fogmosás, öltözés, reggeli, játék vagy tanulás stb. - nekem a pádángusthászanatól a navászanáig lenne, vagy legalábbis valami hasonló... Valami, amibe lehet kapaszkodni. Amiben lehet fejlődni, amiben meg lehet erősödni - és itt most nemcsak arra gondolok, hogy fizikálisan (hiszen ez egy kemény, férfias irányzat), hanem mentálisan is.
A jóga nekem agymunka is, ha megtanulok egy viszonylag bonyolultabb ászanát, egy sorozatot, vagy csak a test-tudatom fejlesztem, az agyammal is dolgozom. Agyra gyúrok, mondanám viccesen, de egy ideje viszonylag kevesebbet vicceskedek...
Csináltam már napüdvözlet kihívást, rendszeresen gyakorlom is, ennek az állandósága is ad fogodzót, ebben is lehet edzettebbé válni. Ám azt gondolom, most belefogni valamibe, amitől eddig tartottam, és nem is igazán ment (anno néhány évvel ezelőtt elmentem egy ilyen órára, de annyira bénának éreztem magam hozzá, hogy pár próbálkozás után feladtam, maradtam a nőiesebb, flow típusú óráknál).
Szóval most belevágni egy ilyenbe, és esetleg sikerélményt tapasztalni benne, lélekemelő és jellemépítő lenne.
De még mindig vívódom, itthon, online belefogni, minden nap megtalálni az időt rá, a gyerekek meg a háztartás mellett, megvallom, elég nagy kihívás. De nem hagy nyugodni a dolog. Ha belekezdek, mindenképp lesz ashtanga-napló. Jöttök velem?
kiemelt kép: Rawan Yasser - Unsplash
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
