Akik régóta követik a blogot, tapasztalhatták már, hogy vannak hullámhegyek-és völgyek is, néha többet írok, néha kevesebbet, de ilyen sokat, mint augusztusban, rég hallgattam. Nem mentegetni akarom magam, meg mutogatni a körülményekre, így visszanézve meg már vicces is ez a sok apró bosszúság (bár sokszor tragédiáknak éltem meg, nem tudtam mindig zen nyugalommal viseltetni a történésekkel szemben).
A hónap elején kitettem egy fotót a facebook-oldalamra, egészen pontosan ezt:
Úgy éreztem, most aztán jól megszólítottam az augusztust, hogy készen állok a nyár végi kalandokra, jöhet még pár élmény, mielőtt beköszönt az ősz. Hát, nem teljesen erre számítottam, ugyanis olyan pocsék szériám kezdődött el, amilyenre még nem volt példa. Elmesélem:
Szóval az én augusztusom úgy startolt, hogy megbüntettek gyorshajtásért. Alapvetően szabálykövető embernek tartom magam, hiszek benne, hogy kellenek a keretek, de ebbe most belecsúsztam. Abszolút igaza volt a yardnak, amikor kiállította a csekket, mégsem esett jól ezzel indítani a nyár utolsó hónapját.
Aztán jött egy olyan hétvége, amit nagyon vártunk, családostul lógattuk a lábunkat a Balatonon, és egy barátnőm is elkísért minket. A férjemnek pár nappal hamarabb haza kellett utaznia, így maradtunk hárman: a kisfiam, a barátnőm és én. Ahogy feltettem életem párját a Budapestre induló vonatra, azzal a lendülettel ment tönkre az autónkban a féklámpa-kapcsoló (folyamatosan világított, ami nem jó se az akkumlátornak, sem a mögöttem közlekedőknek). Nőként autószerelő műhelyt felhajtani és rossz autót odajátszani egy kistelepülésen, majd imádkozni, hogy ha lehet még aznap csinálják meg, én is azt hittem, hogy esélytelen. Aztán baráti segítséggel ez is megoldódott, élvezhettük a mini vakáció maradékát.
[caption id="attachment_5260" align="aligncenter" width="600"]
kép: rawpixel / Unsplash[/caption]
A felhőtlen napok nem tartottak sokáig, ahogy hazajöttünk, egy vírus terített le, és nem is engedett a nagy fehér porcelán fogságából 3 napig, már azt hittem, nyár végére még faragok is a strandtesten, de ráálltam a mérlegre, gondoltam hátha nyertem is ezen valamit: de 1 kg-mal többet mutatott.
Aztán még kevésbé vidám napok jöttek, a kisfiam lett beteg, magas lázzal, piros torokkal küzdött, többször voltunk orvosnál, mint egész évben, és noha a 20-i hosszú hétvégére ő kilábalt belőle, mi a férjemmel dőltünk ki, felváltva voltunk lázasak, és aki épp jól érezte magát, az játszott vagy programozott a legkisebbel.
Szóval, vigyázni kell, mit is kívánunk, én meglepetéseket akartam, és tessék, meglett, bár nem pont ilyenekre gondoltam...
Azonban igyekszem nem elfelejteni, hogy azért volt miért hálásnak lennem ebben a hónapban is:
eljutottam egy szabadtéri koncertre a férjemmel közösen, amire nem volt példa, amióta anya vagyok, és ez nagyon-nagyon jól esett.
Ketteseben hajókázhattam a kisfiammal a Balatonon, amire valószínűleg nem került volna sor, ha mindketten jól vagyunk, mert akkor biztos, hogy a strandon ütjük el az időt inkább.
Azt mondanom sem kell, hogy mindeközben a gyakorlásom, nos, úgy is fogalmazhatok, hogy rapszodikus lett (július óta megint nem oktatok, olyankor sokkal szigorúbb vagyok magamhoz), de nem baj:
elkezdhetem újraépíteni magam, erősíteni ott, ahol kell, lazítani ott, ahol kell, és elengedni mindent, ami már nem kell.
Erre mind ott van nekem a jóga :-)
És hogy várom-e a szeptembert?
Bár nem szeretem nagyon az őszt, de most igen: ez a szülihónapom, és bár változások előtt állunk, igyekszem majd jó élményekkel gazdagodni.
Nektek hogy telt az augusztus? Meséljetek!
kiemelt kép: unsplash.com
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
