...volna. Hogy miért? Elmesélem.
Néhány hete beszámoltam már róla, hogy gazdálkodásba fogtam az erkélyünkön. Mindez most csak pár koktélparadicsom-palántára korlátozódott, de lelkesen vetettem bele magam a kertészkedésbe. (Azért zárójelben megjegyzem, időközben helyet kapott bazsalikom és menta is a mini-ökogazdaságomban, de erről majd később).
[caption id="attachment_5181" align="aligncenter" width="600"]
profi segítségem volt a locsoláshoz[/caption]
Izgalmas kaland volt, hiszen nem vagyok egy szorgos hangya, ha földművelésről van szó, és bár nagy kertes családi házban nőttem fel, gyerekkoromban kifejezetten kerültem az ilyen típusú ház körüli munkákat. Most mégis vitt a lendület, egyszerűen ámultan néztem, hogyan cseperedtek a kis kajla palántáim gyönyörű bokorrá. Napközben volt, hogy beszélgettem velük, biztattam őket, hogy nőjenek jóóóó nagyra, és arról is biztosítottam őket, hogy alig várjuk már a finom termést. Esténként pedig szertartás lett a paradicsomlocsolás, a kisfiam vacsora után már hangos "locso, locso!" felkiáltásokkal lóbálta előttem a kis sárga kannáját, hogy töltsem meg vízzel, és induljunk locsolni.
A növénykék pedig meghálálták a gondoskodást: egy idő múlva a virágok után megjelentek az apró zöld termések - és ujjongtam, hogy most már a Jóisten sem ment meg minket a házi koktélparadicsomtól. A napérlelte ízekkel teli salátáktól, a kreatívan díszített kis reggeli szendvicskéktől, édes kis miniparadicsomokkal megbolondított tésztaszószoktól.
[caption id="attachment_5189" align="aligncenter" width="600"]
kép: Eaters Collective -Unsplash[/caption]
Ám az érési folyamat lassabbnak bizonyult, mint hittem, és mivel a nyaralási terveink csak mostanra kristályosodtak ki, nem tudtam már a férjem szabadságait és a paradicsomszüretet összeegyeztetni. Nagy valószínűséggel a kis zöld paradicsomok csak jövő hétre pirosodnak be, mi pedig... pár napon belül elutazunk nyaralni, és bármennyire szeretném, oda nem tudjuk magunkkal vinni a házi kiskertet, hiába mobilis a vödör-gazdaság.
A féltve dédelgetett kis növényeket azonban minden nap locsolni kell, nem hagyhatom őket itt sorsukra a teraszon, a szomszédaink is elutaznak... szóval ki kellett találnom valamit.
Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy ennyi szeretet, törődés, locsolás, izgulás (hogy megmarad-e egyáltalán) kárba menjen, és nem haboztam, megkérdeztem egy közelben lakó barátnőmet, nem fogadna-e be egy vödörnyi kinevelt paradicsomot, amit ugyan locsolni kicsit kell még, de lassan már szüretelni lehet. Garantáltan bio, vegyszermentes, szeretettel nevelt... és mivel örömmel mondott igent, így esett, hogy paradicsompalántáimtól ma este szertartásosan elbúcsúztam, és egy szebb élet reményében egy kertes házba fuvaroztattam. A barátnőm pedig boldog, hogy idei első lecsójukat igazi házi termelésű paradicsommal dobhatja fel, kertes ház lévén nem beszélve a grillpartikhoz rittyentett salátákról, és a kétéves kislánya is szívesen falatozik a babaméretű termésből.
[caption id="attachment_5183" align="aligncenter" width="600"]
így búcsúztattuk...[/caption]
A projekt tanulsága, hogy igen, meg tudom csinálni, az erkélyen is nevelhetünk saját örömünkre is finomságokat, és bár a babérokat, azaz a paradicsomokat végül nem én aratom le, azért remélem csökkentettem karmikus adósságaimat azzal, hogy a majdnem kész kis ültetvényemet elajándékoztam.
kiemelt kép: Elaine Casap - Unsplash
(a bejegyzést a Heinz Magyarország támogatta, köszönöm!)
Olvasnál még?
Ha tetszett a poszt, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
Vagy csatlakozz a zárt jógás facebook csoportomhoz itt, hogy elsőként értesülhess jógás eseményekről:
