Ezen az esős, szürke hétköznapon jól esik visszagondolni, hogy volt nekem egy szülinapom, meg egy ajándékom, amit egy szép napos vasárnapon "jógáztam le". A férjem lepett meg azzal, hogy befizetett egy órára, amit egy négycsillagos hotel tetőteraszán tartottak.
Már az is nagy ajándék volt, hogy egy fél délelőttre elszakadhattam a peluscserék, a rámfújt spenót és a fognövesztő sikoly idilljéből :-) Nekem is régóta fájt már ugyan a fogam, de valami különleges jógás élményre, ITT már álmodoztam korábban is korábban ilyesmiről. Mikor azt a bizonyos álmodozós posztot megírtam, akkor még nem tudtam, hogy ugyan nem egy elegáns francia étterem, de egy nem kevésbé elegáns budapesti hotel tetőteraszán kötök ki hamarosan.
Már az épületbe besétálva megcsapott a luxus szele, mégiscsak egy belvárosi szálloda, visszafogott, ízléses enteriőrrel, a recepción udvarias személyzettel, akik rögtön kitalálták, mit akarok és miért jöttem (jógamatraccal a hátamon mondjuk nem volt nehéz). Máris kaptam a kártyát a lifthez, ami felvitt a legfelső szintre, ahol a korábban helikopter leszállópályaként funkcionáló tetőről lenyűgöző panoráma fogadott. Elsők között érkeztem, úgyhogy volt időm kinézelődni magam, így ritkán látom a várost, és a verőfényes napsütésben most még szebbnek, ragyogóbbnak is tűnt. Első gondolatom is az volt, már ezért megérte!
Közben gyorsan megismerkedtem az oktatóval, azt hiszem, nem véletlenül választottam Petra eseményét, korábban jártam már nála stúdióban is, itt egy kicsit oldottabb volt a hangulat, volt idő az óra előtt kicsit beszélgetni, és megbizonyosodtam róla, hogy jól döntöttem. Aztán szépen lassan gyűltek a jógázni vágyók, mindenki örömködött egy sort a szép idő felett (aznap reggel megjegyzem lógott kicsit az eső lába, és pár csepp esett is, el is tolták egy órával a kezdést, hogy biztosan felszáradjon a placc.) Csattant még pár szelfi a gyönyörű kilátás okán, aztán elkezdődött az óra.
Nem tudom, más hogy van vele, de én nagyon szeretek jó zenékre jógázni. Nagyon ritkán persze van olyan, hogy csak a csend és a saját légzésem ütemes hangja, de most annyira jól esett a "hangos" aláfestés, és nemcsak ismerős dallamok miatt. Illett az órához, a miliőhöz, a ritmushoz, adott egy alapot a flow-hoz. És persze nemcsak a zene volt jó, hanem maga az óra is: volt benne kihívás (amit nem tudtam tökéletesen megcsinálni), meg maerrevanszükségem ászanák (amiket nagyon jól esett megcsinálni), és a végén, az arcunkat simogató szellőben egy tényleg teljesen lelazító relaxáció. Olyan iszonyú gyorsan elment a 90 perc, hogy alig kaptam észbe, és már vége is volt... Szezonzáró esemény lévén azt hiszem, várni kell a következő nyárig. Csak mondom, a névnapom májusban van :-)
kiemelt kép: facebook - Petraflow
Olvasnál még?
Ha tetszett a cikk, kövess a facebookon is, ahol akár naponta találkozhatunk, olvasni-, nézni-nézegetni-, hallgatnivalót gyűjtök össze nemcsak jógáról, hanem mozgásról, egészségről, külső-belső szépségről – csak természetesen!
