Amikor elkezdtem jógát oktatni, egyszer azt olvastam valahol, hogy ha valaki még egy trikónászanát sem tud rendesen megtartani, az ne nagyon tartson órákat másoknak. Ez annyira megmaradt valamiért a fejemben, hogy azóta is szorgalmasan gyakorolom, noha nem gondolom, hogy ez lenne a kulcs a sikeres oktatói tevékenységhez, bár mindenképp jelez egy szintet, az tény. Az én háromszögem persze sosem lesz tökéletesen szép, a könyököm miatt kicsit görbe a karom, és bár a kivitelezés már oké, az esztétikai élmény azért nem teljes :-)

A minap pedig szintén szembejött egy érdekesség, miszerint ahány irányzat, annyiféle helyesnek tartott kivitelezése létezik ennek az ászanának: egyik stílusban ujjheggyel meg kell érinteni a talajt, a másikban téglán támaszkodjunk, a harmadikban a lábszáron és így tovább. Egyetértettem a cikk szerzőjével, aki azt írta, hogy igazából mindegy: meg kell találni azt a verziót, ami nekünk a legtökéletesebb, és úgy gyakorolni. Annyit azért hozzátennék, hogy ezt az ászanát inkább oktató segítségével, órán ajánlanám elsajátítani, és utána beépíteni esetleg az otthoni gyakorlásba. Azért leírom az ászanát a megszokottak szerint, hátha ezzel is segítek, ha valaki épp bizonytalan például a kivitelezésében.

Előnyei:

• nagyon szépen átnyújtja a törzs oldalán levő izmokat,
• és a gerincet is nyújtja oldalirányban,
• sőt, a térdszalagokat és a combközelítő izmokat is nyújtja,
• a hátfájást is enyhíti,
• a bokát erősíti,
• oldja a csípőben levő merevséget,
• az  "úszógumi" ellen is felveszi a harcot, így a strandszezon előtt bátran ajánlom :-)  
• a hasi szerveket, mirigyeket, és az idegrendszert aktiválja, az emésztést javítja, valamint javulás állhat be a hasnyálmirigy működésében, ha  cukorbetegséged, vagy inzulinrezisztanciád van.  

Kivitelezés:

Tádászanából indítsd, és onnan  lépj ki széles terpeszállásba (kb 90-100 cm a két talp között). A bal lábfejed fordítsd ki teljesen balra, a jobb lábfejet pedig csak annyira balra, hogy a sarkad hátrébb legyen, mint a kislábujjad. Emeld fel a két karod oldalt vállmagasságba úgy, hogy a tenyerek lefelé nézzenek. A karokkal nyújtózz oldalirányba a talajjal párhuzamosan. A medencét tartsd középen, és a bal kezeddel nyújtózz oldalra úgy, hogy mellkas helyzetén nem változtatsz. Kilégzésre kezdd el végig nyújtózva balra leengedni a felsőtested, figyelj a csípődre, ne dőljön ki,ne fordulj rá a lábadra, mintha két üveglap között végeznéd a gyakorlatot. A bal kéz ujjaival támaszkodj meg a talajon (vagy a jógatéglán, vagy a kezeddel a lábadon a bal lábon, ahogy a medencéd engedi). A hasad tartsd aktívan , a mellkast nyitva, emeld a szegycsontot. A karokkal nyújtózz, legyenek egymás meghosszabbításai, a fenn levő, jobb tenyér előre néz. Maradj benne fél-egy percig, közben egyenletesen, mélyen lélegezz. Nézz felfelé, a tekinteted tartsd a jobb tenyereden.

Kijövetelnél belégzésre a jobb karral nyújtózva egyenesedj fel, a karok újra oldalsó középtartásban, a lábfejeket fordítsd vissza előre, és pihenj meg tádászanában. Ismételd meg a másik oldalra is!

Tipp: kezdők gyakorolhatják falnál is, így könnyebb megtartani a póz "hosszúságát", és a fal segít, megérezni, hogyan tartsuk középen a medencét. Kismamák is gyakorolhatják, különösen 2. trimeszterben segít a hátfájdalmak enyhítésében. 

A futóversenyek szezonjára való tekintettel készülök egy bejegyzéssel futóknak, ott is találkozunk majd ezzel a gyakorlattal.

Addig is jó gyakorlást kívánok!