Vannak olyan napok, amikor semmi nem úgy sikerül, ahogyan eltervezem. Korán kelek, a fejemben hosszú lista arról, mit szeretnék és mit kell ma megcsinálni, de már 9.05 perckor elbukom az egész listásdit. Mert az első tétel kipipálása máris gondot okoz, aztán az egész nap csak rohanás, jaj, soha nem érek a végére. És este mindenhez van kedvem, csak futócipőt húzni nem, de mégis ráveszem magam, legalább az utolsó napirendi pontom legyen rendben. Persze ez sem alakul, túl meleg pólót vettem fel, lassan kezd sötétedni, sietnem kell, de fáradok, az első km után meg is kell állnom. Ilyen esetekben máskor csalódott vagyok, hogy nem megy, de most szinte örülök, hogy megálltam, mert így le tudtam fotózni ezt a gyönyörű naplementét:



A hátralévő utat hazáig már lazán tettem meg.